Az Amerikai Tudományos Akadémia kutatói a 2011-es orosz parlamenti választások adatait vizsgálták. Arra utaló jeleket találtak, hogy Puytin pártja, az Egyesült Oroszország két módszer kombinálásával befolyásolhatta az eredményeket. Az orosz választások szabályosságát már sokan megkérdőjelezték, azonban a mostani kutatás meglepően egyszerű statisztikai módszerekkel mutatott rá a csalásra utaló jelekre. Moszkván belül 11%-os manipulációt feltételeznek, amely ha általánosan igaz egész Oroszország területén, akkor megkérdőjeleződik a párt többségi parlamenti jelenléte is.
A cikk szerzője: Kiss Tünde

Moszkvában több mint 3000 szavazókör található, ezek közül a Tudományos Akadémia kutatói véletlenszerűen kiválasztottak 156 körzetet, ahol saját felügyelőkkel biztosították a folyamat szabályosságát. A kerületek kiválasztásánál Moszkva egész területét próbálták lefedni, hogy az eredményeik a lakosság általános véleményét tükrözzék. Azokban a körzetekben, ahol a szavazást független felügyelő ellenőrizte, átlagosan 11 százalékponttal kevesebb szavazatot kapott az Egyesült Oroszország. Amennyiben ez ténylegesen a csalás bizonyítéka, és az egész országra általánosítható, úgy a szavazás végén 49,5%-os többséget megszerző párt tisztességes választás esetén csak koalíciós formában alapíthatott volna kormányt a következő években.

2011. december 4-én tartott orosz választások idején Putyin és Medvegyev közös pártja a parlamenti helyek kétharmadát birtokolta, a következő ciklus időszakára is minden erővel és eszközzel próbálták ezt az előnyt fenntartani: újrarajzolták a szavazati köröket és megnehezítették, gyakran ellehetetlenítették az ellenzéki pártok kampányát. Végső megoldásként a valós szavazati arányok módosítása is felmerülhetett.

Az Amerikai Tudományos Akadémia átfogó elemzése több ország választási eredményét is vizsgálja. Ez alapján összehasonlíthatjuk a szavazókörzetek részvételi arányát, a nyertes párt támogatottságát és az eközötti kapcsolatot. Az eredményeket az alábbi ujjlenyomatokra emlékeztető ábrákon láthatjuk.

Az ábrákon minden egyes pont egy szavazókört jelöl. Minél inkább jobbra helyezkedik el a megfigyelés a térképen, annál többen mentek el szavazni az adott szavazókörben és minél magasabban van, annál nagyobb arányt kapott a nyertes párt. Ebből következően, ha egy pont a térképek jobb felső sarkában van, az azt jelenti, hogy a szavazókör minden tagja elment szavazni és mindenki a végén nyertesként kikerülő pártot támogatta. Ha egy helyen több adatpont van, ott az ábrán ezt sötétebb színnel jelzik, tehát a piros területek mutatják a leggyakoribb elhelyezkedést, vagyis az ország általános gondolkodását.

Egy szabályos körülmények között lezajlott választás esetén az adatpontok egy helyre csoportosulnak és a csoportosulás közepén figyelhető meg a legtöbb érték, ilyen ábrák rajzolhatók Franciaország, Románia és Csehország esetében. A spanyol és svájci eredmények megosztottabb társadalmi véleményt mutatnak, az eloszlás sokkal jobban elterül, de ez sem rendellenes. Különleges politikai helyzetekben, egy ország területi megosztottsága két csomópontot is eredményezhet, ilyen például Kanada esete, ahol a francia és angol nyelvű területek ellentéte látszik kirajzolódni.

A választás tisztaságáért felelős szavazóbiztosok két módszerrel is manipulálhatják az eredményeket. Egyik lehetőség, hogy a meglévő szavazatokhoz az összesítés előtt extra, a pártot támogató szavazatokat adnak hozzá azok nevében, akik nem mentek el szavazni. Ezt az eredményt akár az ellenzéki pártot választó szavazatok eltávolításával is erősíthetik. Ez esetben egyszerre nő a szavazókör részvételi aránya és a nyertes pártra leadott szavazatok száma, ami az ábrákon tömörülő csomópontok széleit a jobb felső sarok irányában mossa el.

Másik, drasztikusabb lehetőség, hogy valahol teljes részvételi arányt jelentenek, ahol szinte az összes szavazat egy pártot támogat. Ez esetben egy újabb csoport alakul ki a térkép jobb felső sarkában a többi szavazókör eredményeitől elkülönülten.

Mindkét jelenség megfigyelhető Oroszország 2011-es parlamenti és 2012-es elnöki választása, sőt Uganda esetében is. Ez természetesen nem egyértelmű bizonyíték a csalásra, azonban az ilyen szinten kiugró, a társadalmat teljesen megosztó esetek alapos gyanakvásra adhatnak okot.

A kutatás eredményei nem csak azért aggasztóak, mert a hatalmon lévő párt nem engedi a lakosság akaratának érvényesülését, hanem azért is, mert lassan már meg sem próbálják jobban álcázni a csalások fennállást. Ez egyértelműen az egyre inkább bebetonozott párt erejét bizonyítja, akiknek a lebukás sem jelenthet kudarcot. Az itt vizsgált adatok 2011-re és 2012-re vonatkoznak, az azóta eltelt 5 év bőven elegendő lehetett, hogy a lakosság feletti kontrollt még jobban kiépítsék. A következő orosz választásokra idén márciusban kerül sor, és nem sokan jósolnak különböző eredményeket. A fentiek alapján érdemes lesz idén is egy pillantást vetni a leadott szavazatok statisztikai eloszlására.

Mindezek fényében kérdéses, hogy mikor válik Oroszország valaha igazi demokráciává. Addig is a mai helyzetet sajnos sokkal jobban jellemzi a következő idézet:

„Nem azok döntenek, akik szavaznak, hanem azok, akik a szavazatokat számlálják”. (Joseph Vissarionovich Stalin)

(A 2018-as orosz választásokról Sz. Bíró Zoltán ad elő a Corvinuson március 8-án, 17:20-kor.  Az eseményt a Rajk László Szakkollégium és Mi szervezzük.)