A rossz megközelítésünk miatt is volt devizahiteles válság – és ez a megközelítés ma is uralkodó a hitelpiacokon. A kamat az új svájci frank! – olvasható gazdasági fórumokon. Ennek megfelelően a devizahiteleshez hasonló méretű válság csírája is jelen van a bankrendszerben.

Megtévesztő mutatók – Kapronczai Mór és Urbán K. Vajk cikke

A közlekedésben és a párkapcsolatokban hosszútávon nem működnek a megtévesztések. Még veszélyesebbek ezek a hitelpiacon! A rossz döntéseket rendre rossz nézőpontok előzik meg, amiket rossz mérőszámok formájában értékelünk. Az elhibázott döntések és a rossz nézőpont nagyban hozzájárultak a devizahiteles válsághoz – de úgy tűnik, hogy ezek a megközelítések és megtévesztő mérőszámok még ma is uralkodóak a hitelpiacon. Kicsit másképp.
A hitelpiacon elérhető termékek sokszínűségükből fakadóan az átlag hitelfelvevő számára áttekinthetetlen masszát alkothatnak a banki ajánlatok. Innen ered a törekvés, hogy alkossunk egy mutatószámot, amely összehasonlíthatóvá teszi ezeket a hiteleket a hitelfelvevők számára. A Teljes Hiteldíj Mutató (THM) is erre tesz kísérletet, úgy hogy közben sok kockázat mellett szó nélkül elmegy. Ezek a kockázatok a devizahiteles válsághoz hasonló súlyos következményekkel járhatnak.
A devizahiteles válságot már sokan sokféleképpen magyarázták, ezen magyarázatoknak azonban mindig központi eleme volt a helytelen kockázatértékelés. Bár a devizahiteleket alapvetően alacsonyabb kamattal lehetett igénybe venni (ezáltal alacsonyabb törlesztőrészlettel azonos futamidő és hitelösszeg mellett), súlyos kockázatokat hordoztak magukban. A hitelek megítélésére használt alapvető mutató nemcsak, hogy nem volt képes kimutatni ezeket a kockázatokat, hanem akár a kockázatosabb hiteleket mutatta be kedvezőbb ajánlatként.

Az említett mutató, a THM azt mutatja meg, hogy a teljes hitelösszegre vetítve összességében mennyibe kerül az adósnak a hitel. Az így kapott százalékos mutató segítségével elvileg különböző hitelek is összehasonlíthatóak. Azonban a THM mutatót úgy számolják, mintha a teljes futamidő alatt a hitelt alapjaiban meghatározó indikátorok változatlanok maradnának. Pedig ez ritkán történik így egy 10-20 éves periódus alatt.
A devizahitelek esetében ez azért volt félrevezető, mert a meghatározó indikátor, az árfolyam (például a svájci frank – forint árfolyam) állandóságát veszi alapul – így nem is hívhatta fel a figyelmet a súlyos árfolyamkockázatra. Súlyosbítja a problémát, hogy a legtöbb tájékoztató anyag a THM mutatóra hívja fel a figyelmet, így az adós könnyen azt hiheti, hogy felelős döntést hozott.
Berlinger Edina “Why ARPC is misleading and how it should be reformed” című cikkében egy új helyzetben hívja fel a figyelmet a problémára. Ma Magyarországon (és az egész világon) historikus összehasonlításban alacsony kamatok korát éljük. Ebben a szituációban érdemes hitelt felvenni, hiszen alacsony kamatokat kell rá fizetnünk. A hitelek azonban nagyon nem egyformák.
Mikor hitelt veszünk fel, választhatunk fix és változó kamatozású hitelek közül. Fix kamatozású hitelek esetén a fizetett törlesztőrészlet összege nem változik a futamidő alatt, azonban jelenértékkockázatnak vagyunk kitéve. Ez azt jelenti, hogy ha a kamatkörnyezet alacsonyabbá válik a futamidő alatt, akkor egy relatíve drága hitelt fogunk fizetni. Ezzel szemben a változó kamatozású hitelek esetén jelenértékkockázatot nem viselünk – hiszen a hitelünk kamatozása (és ezáltal törlesztőrészlete) alkalmazkodik a piaci környezethez. Viselünk viszont cash flow kockázatot. Ez azt jelenti, hogy a ténylegesen fizetett törlesztőrészletünk is változik az időszak alatt valamilyen referenciakamatláb változásának – például az alapkamatnak – függvényében. Tehát ha például a jegybank kamatot emel, akkor a fix hitelünk törlesztőrészlete nem változik, a változó kamatozásúé viszont igen. Csak az nem mindegy, hogy mennyivel.
És az sem, hogy milyen gyakran. Ezt nevezzük a változó kamatozású hitel kamatperiódusának: gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a hitel kamatát milyen gyakran igazítják egy referenciakamatlábhoz. A piacon az figyelhető meg, hogy minél rövidebbek ezek a kamatperiódusok, annál olcsóbb a hitel. Ez természetes: minél gyakrabban alakíthatja a bank a hitel kamatozását a piaci kondíciókhoz, annál kisebb kockázatot vállal, tehát annál olcsóbban adja számunkra a hitelt. A THM mutató ezt pontatlanul ragadja meg, ezért tükrében a rövidebb kamatperiódusú hitelek válnak vonzóvá.
A tanulmány szerint ennek megfelelően a 2016-ban és 2017 első felében felvett lakáshitelek 28%-a, a hitelérték 40%-a változó kamatozású, és 1 évnél rövidebb kamatperiódussal rendelkezik. Ez tehát azt jelenti, hogy a hitelek kamata, és ezen keresztül törlesztőrészlete minden évben igazodik a jegybanki alapkamathoz. De hol itt a devizahiteles válsághoz hasonló veszély?
Röviden ott, hogy éppen egy válság utáni fellendülésben vagyunk. Az emelkedő magyar hozamgörbe, a világ jegybankjainak kamatemelései mind azt vetítik előre, hogy hamarosan Magyaroszágon is kamatot kell emelni. Bár a monetáris tanács legutóbbi ülésének jegyzőkönyve alapján az alapkamat emelése 2019 közepéig nem várható, az elmúlt néhány évben megkötött lakáshitelek futamideje alatt ez szinte biztosan megtörténik. Ez pedig súlyos veszélyeket hordoz magában.
Berlinger Edina cikkében, több lehetséges esetet is számba vesz, a legoptimistább forgatókönyv esetén is 28%-os törlesztőrészlet emelkedésre számíthatunk 1 éves kamatperiódus esetén. Ebben a szcenárióban az infláció a Nemzeti Bank előrejelzései szerint alakul, 3% lesz, a nominális kamattal egyetemben. Történelmi tapasztalok szerint egyébként a reálkamat ritkán marad tartósan 0 körül.
Már ez is hatalmas veszélyt jelent a hitelfelvevők fizetőképességére. Tegyük fel, hogy az adós a törvényben rögzített maximális szintet, a fizetésének 50%-át költi hiteltörlesztésre. 1 éves kamatperiódus esetén (ami a hitelek 40%-át jelenti) törlesztőrészlete fizetésének 64%-ára emelkedne. Érdemes ismét hangsúlyozni, hogy ez az optimista szcenárió.
Egy realistább eset, hogy minden a békeidőkben szokásos módon alakul, tehát az infláció 3% lesz, és a nominális kamat 5%-ra emelkedik. Ez pontosan azt jelenti, hogy 1 éves kamatperiódus esetén a havi törlesztő részlet másfélszeresére nő, tehát az előző bekezdésben vett példa adósnak már fizetésének 75%-át kellene kifizetnie. A devizahiteles válság során is nagyjából ilyen mértékben emelkedtek a törlesztőrészletek. Minnél kisebb kamatigazítási preiódust választunk annál olcsóbb a hitel, annál nagyobb veszélynek vagyunk kitéve, ha nöevkszik a jegybanki alapkamat.

Viszont ha a dolgok igazán rosszul alakulnak, akkor ennél nagyobb is lehet a baj. Például az utóbbi 10 év legmagasabb kamatkörnyezetével számolva, ahol a nominális kamat 12,35%, egy 139%-os havi törlesztőrészlet növekedést jósolhatunk. A “worst-case scenario”-ban Berlinger az utóbbi 20 év legmagasabb nominális kamatlábával számol, ebben az esetben egy meghökkentő 253%-os törlesztőrészletnövekedéssel találhatják magukat szemben a rövid távú kamatozású hiteleket felvevők. Ez azt jelenti, hogy aki eddig 100 000 ft-ot fizetett havi törlesztőrészletként, az hirtelen több mint 350 000 ft-ot fog…
A tanulmány megoldással is jelentkezik. Valahogy meg kellene tartani a THM mutató egyszerűségét, viszont fontos lenne az említett kockázatokat is megjeleníteni benne. Itt hívja segítségül a szerző a forward kamatokat. A forward kamatok egy ma rögzített, jövőbeli lejáratra vonatkoznak. Minden jövőbeli lejáratra számolható forward kamat, így a THM-ben is könnyedén alkalmazhatjuk őket.
Ezeknek megvan az a kedvező tulajdonsága, hogy magukban foglalják a piac várakozásait a jövőbeli kamatokról. Napjainkban megfigyelhető emelkedő hozamgörbe azt jelenti, hogy hosszabb időre csak nagyobb éves kamattal akarok neked kölcsön adni, tehát arra számítok, hogy jövőben a kamatok emelkedni fognak. Berlinger Edina szerint ha a THM mutató nem a mai értéken vett kamatokkal számolna, hanem a forward hozamgörbével, akkor ezt a kockázatot a mutató tudná számszerűsíteni, és segítségével valóban megfelelően lennének rangsorolhatóak a hitelek. Ennek következtében a lakosság megfelelően értékelhetné a kockázatokat, és a cikkben felvázolt szcenáriók disztópiák maradhatnak. Bízzunk benne, hogy a szabályozó szervek tanulva a devizahiteles válságból felfigyelnek a THM ezen veszélyes hibájára.