A fiatal korosztály nem szeret részt venni a választásokon: míg a 18-24 éves korosztálynak csak 44 százaléka megy el szavazni, addig a 70-74 éves korosztályban a szavazati arány 74 százalék. Ez azért érdekes, mert kutatások szerint a szavazástól való távolmaradás nem a fiatalok apolitikusságára utal. Politikai érdeklődésük, civil tevékenységük és egyéb közügyekben való részvételük jellemzően magasabb szinten van, mint az 1967-es, vagy 1987-es fiataloknál ezt megfigyelték.

Nem csak, hogy nem választanak a fiatalok, de egyre kevesebben is vannak. Magyarországon például 1970-ben a társadalom 47% százaléka volt 19 év alatti és 5 százaléka volt 60 éven felüli, azonban a demográfiai változások hatására 2011-re a 19 éven aluliak aránya 21 százalékra csökkent, míg a 60 éven felüliek aránya 23% százalékra nőtt a KSH adatai alapján. Több problémát okoz a fejlett országok társadalmi és gazdasági berendezkedésében az arányok ilyen drasztikus szintű eltolódása. Csökken a munkaképes korú lakosság száma, így a cégek nehezen találnak munkaerőt, csökkenhet a termelékenység. Nő a függőségi arány, így kevesebb dolgozónak kell fenntartani a folyamatosan növekvő nyugdíjas réteget és növekvő egészségügyi kiadásokat. Ez azt jelenti, hogy nehezebbé válik az erőforrások előállítása, melyet több felé kell majd szétosztani. Ezek komoly gazdasági és politikai kihívásokat fognak jelenteni a társadalmunk számára, és az erre adott válaszokat a politika fogja meghozni, mert a politika irányítja a gazdasági intézményeket.

Daron Acemoglu, az MIT professzora szerint a gazdasági intézmények alakítják ki a legfontosabb gazdasági szereplők ösztönzőit, allokálják az adott ország erőforrásait és határozzák meg a termelés felépítését. Fontosságuk abban rejlik, hogy nem csak a teljes jövedelem mennyiségét befolyásolják, hanem azt is, hogy ez a jövedelemmennyiség hogyan oszlik meg a különböző csoportok és egyének között a társadalomban.

A gazdasági intézmények a társadalom kollektív választása alapján alakulnak ki. Azonban nincs garancia arra, hogy az egyének és a csoportok ugyanazokat a gazdasági intézményeket preferálják, mert a különböző gazdasági intézmények különböző forráselosztást eredményeznek. A gazdasági érdekek így konfliktust vezetnek a társadalom különböző szereplői között abban, hogy milyen gazdasági intézményeket alakítsanak ki.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha például létezik két olyan csoport, mondjuk a fiatalok és a nyugdíjasok, amelyeknek ellentétes preferenciái vannak a gazdasági intézményekkel kapcsolatban, akkor melyik csoport preferenciái érvényesülnek és hogyan teremtsünk egyetértést? A válasz a a különböző csoportok, vagy egyének politikai erejétől függ. Bármelyik csoportnak több politikai hatalma van a másiknál, az biztosítani fogja az általa kedvelt gazdasági intézmények kialakulását, fenntartását. Ezért baromi fontos, hogy hogyan oszlik el a politikai erő egy adott társadalomban.

Mivel demokráciában élünk, minden egyes egyénnek biztosítva van a politikai hatalom: gazdasági és politikai preferenciánkat és érdekeinket szavazás útján juttathatjuk érvényre olyan kérdésekben, melyek hatással vannak a gazdasági intézmények alakulására. Öregszik a társadalom, így egyre égetőbb probléma, hogy pont az a korosztály marad ki a döntések meghozatalából, amelyik hosszú távon az elosztandó erőforrásokat fogja előállítani, azaz a fiatalok. Ha a jelenlegi adatokat vesszük alapul, akkor az eltartó népességnek csupán 47 százaléka, míg az eltartott népességnek 68%-a fog dönteni a gazdasági intézményekről, arról, hogy hogyan osszuk el a jövedelmet a társadalom egészében. Egy bizonyos csoport preferenciáinak ilyen szintű alulreprezentáltsága egy torz és instabil berendezkedéshez vezethet, mely nem szolgálja a társadalmi jólétet és a a hosszú távú gazdasági fejlődést.

Április 8-án irány az urnákhoz, mars szavazni!