Krízishelyzet esetén nem annak a kollégádnak öntöd ki a lelkedet, akivel hetente kétszer együtt lifteztek; és ha kölcsön kell, nem az edzőterem recepciósától fogsz kérni, akivel csak a fociról beszéltek. Azonban nem szabad alulbecsülni ezen kapcsolatok jelentőségét sem. A gyenge kötések szerepe éppen abban áll, hogy ezek között a zárt csoportok között kapcsolatot, úgymond hidat létesítsenek és ezáltal biztosítsák az információ áramlást és  a gondolatok keveredését. Egyéni és társadalmi szinten is a javunkat szolgálhatják ezek a gyenge kötések.

A cikk írója: Berkovics Beáta

Krízishelyzet esetén nem annak a kollégádnak öntöd ki a lelkedet, akivel hetente kétszer együtt lifteztek; és ha kölcsön kell, nem az edzőterem recepciósától fogsz kérni, akivel csak a fociról beszéltek. Azonban nem szabad alulbecsülni ezen kapcsolatok jelentőségét sem. A hálózatelméleti szakirodalom gyenge kötésnek nevezi ezeket a kapcsolatokat. Velük jellemzően nem sokat találkozol, viszonylag rövid időt töltötök együtt, ráadásul az érzelmi intenzitás sem erős. Ezzel szemben a szűk családi és baráti köröd adja az erős kötéseket. Családra barátokra egyértelműen hatalmas szükség van, a gyenge kötések jelentőségét Granovetter és Burt pedig azzal magyarázza, hogy hidat képezhetnek különböző, egyébként egészen elszigetelt társadalmi csoportok között ezzel könnyítve és gyorsítva az információ áramlást

Abban az esetben, ha két ember, A és B között a kötés erős, és A-t egy harmadik emberrel, C-vel is erős kötés köti össze, akkor nagy valószínűséggel B és C között is létezik legalább egy gyenge kapcsolat. Intuitívan ezt úgy magyarázhatjuk, hogy ha A és B között erős kötés van, akkor ők sokszor interaktálnak egymással, fontos szerepet töltenek be egymás életében, és ugyanez elmondható B-ről és C-ről is, ebből pedig következtethetünk arra, hogy A-nak hála előbb vagy utóbb B és C útjai is keresztezni fogják egymást, és ha máskor nem is, de az A-val eltöltött idő alatt kapcsolatba fognak lépni egymással. Az pedig empirikusan alátámasztható, hogy szoros kapcsolatok esetében a két fél sok tulajdonságában hasonlít egymásra; így mivel A vélhetően hasonlít B-re és C-re is, valószínűleg B-nek és C-nek is sok közös témája lesz, és így könnyen alakul ki köztük erős kötés. Ezt a jelenséget, amikor emberek vagy bármilyen más csúcs hozzá hasonlóval létesít kapcsolatot homofíliának nevezzük.

Azokon a társadalmi csoportokon belül, ahol erős kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz a tagok, mindenki közel azonos információs halmazzal rendelkezik. A gyenge kötések szerepe éppen abban áll, hogy ezek között a zárt csoportok között kapcsolatot, úgymond hidat létesítsenek és ezáltal biztosítsák az információ áramlást és  a gondolatok keveredését. Egyéni szinten a javunkat szolgálhatják ezek a gyenge kötések például a munkakeresés során. Hiába érdeklődsz mondjuk a legjobb egyetemi barátaidnál, hogy nem tudnak-e egy neked való megüresedett pozícióról, ők elenyésző eséllyel tudnak majd olyan állásokat ajánlani, amiről már ne tudtál volna te is. Ők is ugyanabban az információs halmazban mozognak mint te: ugyanazokat az álláshirdetéseket látják az egyetemi hírlevélben és ugyanazokkal a cégekkel beszélgetnek el az egyetemi állásbörzéken. Viszont ha ráírsz egy volt általános iskolai osztálytársadra, aki esetleg egy másik egyetemen tanul, más pályát választott, azzal új információkhoz, és ezáltal remélhetőleg álláshoz is juthatsz.

De nem csak egyéni, hanem közösségi szinten is hasznosak a gyenge kötések. A cégeknél például gyakran előfordul, hogy azok az alkalmazottak állnak elő új, formabontó ötletekkel, akik nem csak a saját munkacsoportjukkal érintkeznek, hanem szélesebb rétegekhez kapcsolódnak. Akármilyen jól is tud programozni egy csapat informatikus, ha csak négyen egy szobába zárva próbálják megoldani a rájuk osztott feladatot, nem biztos, hogy sikerrel járnak. Azonban, ha az egyik éppenséggel szociális típus, akkor könnyen előfordulhat, hogy a munkahelyi ebédlőben a marketingesekkel beszélgetve, vagy a munkaórák után a pénzügyesekkel lazítva fog valami egészen új ötlete támadni. Ez azért lehet, mert a különböző divíziókban dolgozó emberek sokszor más struktúrában gondolkodnak, ami egy másik területre átemelve is hasznos lehet. Nem véletlen szerveznek a vállalatok csapatépítő tréningeket, vagy alakítanak ki open office-okat. Ezek az intézmények mind azt próbálják elősegíteni, hogy „keveredjenek” egymással az alkalmazottak, és gyenge kötéseket alakítsanak ki egymással, ami majd aztán remélhetőleg csodás innovációkat eredményez.

Társadalmi szinten fontos szerepet töltenek be a gyenge kötések a társadalmi mozgalmak terjesztésében is. Hiába szenved egy társadalmi kisebbség elnyomástól, ha nem tudják jól becsatornázni a problémáikat a megfelelő rétegekhez gyenge kötéseken keresztül, nem tudnak változást elérni, hiszen nincsenek meg hozzá az eszközeik. De ez általában igaz bármilyen társadalmi mozgalomra is. Lehet, hogy egy csapat budapesti értelmiségi pozitív változásokat akar elérni, de ehhez nem elég az, ha csak a saját hálózatukat mozgósítják.  Valószínűleg a hasonló korú, hasonló pályát bejárt barátaik ugyanúgy fognak gondolkodni mint ők, ezért nem őket kell meggyőzniük céljaik nemességéről és szükségességéről. Ehelyett meg kell találniuk a módját annak, hogy a pár száz fős faluban élő Marika nénihez is eljuttassák elképzeléseiket, és meggyőzzék őt annak fontosságáról. Ez azonban egyre nehezebbé válik napjaink társadalmában, ahol az egyes társadalmi csoportok erősen szegregálódnak, keveset érintkeznék, és így nem is értik igazán egymást.

Putnam 1995-ös Bowling Alone című, amerikaik szociális tőkéjéről szóló cikke óta tudjuk, hogy elképesztő módon gyengült a kapcsolódás a különböző társadalmi rétegek között, azáltal, hogy egyre kevesebben vesznek részt civil kezdeményezésekben, sportklubokban vagy vallási csoportokban. A gyenge kötődések hiánya pedig információs aszimmetriához és a társadalmi mobilitás hiányához vezet. Ráadásul a társadalmi csoportok szétválását tovább erősíti az oktatási rendszer is, ahol jellemzően a tehetősebb, értelmiségi családból származó gyerekek a többiektől elkülönülve jobb tanári gárdától tanulhatnak. Arról nem is beszélve, hogy néhány egyetemi szakon szinte lehetetlen állami helyre bejutni, így sokak számára ellehetetlenül a továbbtanulás, és tovább mélyül a szakadék. A különbségek pedig a munkahelyeken is megmaradnak, hiszen a menőbb cégek a nívósabb egyetemen végzett diákokat akarják alkalmazni. Így ha tényleg változást akarnak elérni társadalmi mozgalmak, akkor nulladik lépésként ki kell találniuk, hogyan kössék össze újra az egymástól elszakadt társadalmi rétegeket gyenge kötésekkel. Ehhez pedig nem elég az, ha a saját kommunikációs csatornáinkon keresztül próbálunk hatni, hanem muszáj személyes kapcsolódást és közös nyelvet kialakítani.

2017-ben a Rajk László Szakkollégium Sinan Aralnak ítélte oda a Simon-díjat, így ha felkeltette az érdeklődésed a hálózatkutatás, akkor szeretettel várunk díszelőadására is, melyet június 14-én tart.  

Illetve, ha megtetszett a téma, olvasd el ezeket a cikkeinket is:
Mi az hogy hálózatkutatás?
Hálózatok, celebek, Ice Bucket Challenge