Gyorsabban terjednek az összeesküvés-elméletek azokban az országokban, ahol a lakosság többségében megrendül a kormányzatba vetett bizalom és hit, derült ki Hahner Péter, történész, és Krekó Péter szociálpszichológus előadásán, amit az Eötvös Csoport szervezett.

Szerző: Balázs József

Kevésbé demokratikus országokban gyorsabban terjednek az összeesküvés-elméletek, mert nő a hajlandóság a lakosság körében, hogy egyes összeesküvés-elméleteket elhiggyenek, vagy netalántán kitaláljanak egy számukra sokkal elfogadhatóbb forgatókönyvet. Sokszor a kormányzat is képes koholmányokat terjeszteni, jó példa erre nálunk a Soros-terv vagy a lengyeleknél a szmolenszki légikatasztrófa merényletnek való beállítása. A politikai összeesküvés elméletek kitalálása és terjesztése mindig is nagy népszerűségnek örvendett, aminek számos oka van: az egyik legegyszerűbb, hogy sokkal érdekesebbek, ezek a történetek a hivatalosan elfogadott álláspontnál. Sok embernek érdekében állhat a történetek terjedése, mert bevétel vagy éppen személyes és politikai népszerűség is származhat belőle.

A felmérésekből az látszik, hogy a társadalom minden rétege érintett, ha az összeesküvés-elméletek elfogadásáról van szó. Sőt van olyan elmélet is, ami nagyobb népszerűségnek örvend a diplomás rétegeknél, mint az iskolázatlanabb rétegeknél. A túlzott kritikus gondolkodás az aktuális kormányzattal szemben is jó táptalajt adhat az összeesküvés elméleteknek, állítja Krekó Péter. Az ilyen elméletek terjedését jelentősen megkönnyítette egyrészt a legutóbbi gazdasági válság nyomán a szakértői elitekbe vetett bizalom megrendülése, másrészt az interneten, különösen a facebookon keresztüli kommunikáció előtérbe kerülése.

Az összeesküvés-elméletek elleni küzdelem nem reménytelen. Segíthet például, ha tényeket próbálunk racionális érveléssel bemutatni, de az is hasznos lehet, ha megkérjük az elmélet hívőit, hogy hosszabban fejtsék ki az álláspontjukat, hiszen több mondatban elmagyarázva a gondolatmenetek egy résznél nyilvánvaló lesz azok értelmetlensége.

Az összeesküvés-elméleteket, olyan, a hivatalosan elfogadott állásponttól eltérő vélemény, ami egy cselekmény illetve egy történés mögé egy nagyobb szervezett és összehangolt irányítást feltételez. Egy amerikai történész, név szerint William Manchester, egy 1967-ben megjelent könyvében, Az elnök halálában így fogalmazott a politikai összeesküvés elméletekről:

“Bármilyen furcsán is hangzik, esztétikai elvről van szó. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe 6 millió zsidó halálát helyezzük a másikba meg a náci rendszert, a legnagyobb bűnözői csoportot, ami megszerezte egy modern állam irányítását akkor egy nagyjából egyensúlyi állapot jön létre. A legnagyobb bűn a legnagyobb bűnösökkel. De ha a mérleg egyik serpenyőjébe az Egyesült Államok meggyilkolt elnökét és a másikba azt a nyomorult szánalmas Oswaldot, akkor ezek nem egyensúlyozzák ki egymást. Az ember szeret valami súlyosabb dolgot Oswald mellé rakni, hiszen ez jelentéssel látná el az elnök halálát. Mártírsággal ruházná fel őt.”

Az egyik legnépszerűbb politikai összeesküvés elmélet az 1963. november 22-én megtörtént John Fitzgerald Kennedy elnök meggyilkolásával kapcsolatos. Annak ellenére, hogy a történelem talán legjobban feltárt bűnügye volt, a vizsgálóbizottságok mintegy 28 kötetben foglalták össze az aznapi dallasi történéseket (ami minden amerikai közkönyvtárban megvan), és a történészek döntő többsége is elfogadja a hivatalos álláspontot, napjainkban mégis az Egyesült Államok lakosságának közel 80%-a nem hiszi el a valóságot. A valóság ugyanis minden rendelkezésünkre álló hiteles információ alapján az, hogy egy magányos, zavart ember gyilkolta meg Kennedyt.

Az amerikai társadalomban azért lehet nagy népszerűsége az összeesküvés elméleteknek, mert a történelem során többször megrendült a kormányzatba vetett bizalmuk. A 70 években a Wategate-ügy és a vietnámi háború miatt. A 2016-os elnökválasztásnál is felmerültek különböző összeesküvés elméletek. Olyan teljesen nevetséges és abszurd történetek is előkerültek miszerint Hillary Clintonnak van egy pedofil hálózata, amit egy pizzériából irányít. Ezt is elhitte a republikánus szavazótábor közel fele. Az összeesküvés-elméletekre alapuló sémák ráadásul a politikai téren kívül is terjedhetnek: nem véletlen, hogy a kormányzati Soros-kampány közepette született a TV2-n több riportot is arról, hogy a naptejek valójában rákot okoznak, ezért óvakodni kell tőlük.

A lengyel, magyar és az orosz példák egy hasonlóak abban, hogy ellenségnek vannak beállítva a civil szervezetek. A negatív érzelmeket így egy szinttel feljebb „tereli” a kormányzat. Az összeesküvés-elméletek íly módon alkalmasak lehetnek a hatalom megszerzésére vagy akár megtartására is. Ami persze nem jelenti, hogy ne lennének valójában néha tényleg összeesküvések a politikában.