Európa gazdasága függ az orosz gáz importtól, mégis ellenállt az EU, hogy Ukrajna megkerülésével szállítson gázt a Gazprom az ún. déli-áramlaton keresztül, ezért a cég 2014 decemberében lemondott a projektről.  Európa gázellátása mégis biztosított, mivel Oroszország jobban függ az európai technológia exporttól, mint Európa az orosz gáztól. Az európai államok különböző árakon vesznek gázt, mely jól bemutatja az államok politikai és gázpiaci függőségét az oroszokkal szemben.

A gáz árazása a legmagasabb politikai szinten történik, az árak megszabása pedig komoly politikai fegyver is egyben. A következő térképen jól látszik, hogy mely országok kapnak gázt drágán és melyek olcsón az oroszoktól.

A piros színű országok 475 dollárnál is többet fizetnek 1000 köbméter gázért, mely 142 forintos árat jelent köbméterenként. Ezzel szemben a nyugati államok ennek feléért is hozzájutnak az orosz gázhoz. Magyarország helyzete nem kétségbeejtő: mi körülbelül 112 forintot fizetünk egy orosz köbméterért, mely átlagosnak mondható, regionálisan pedig kifejezetten alacsony.

A orosz gáznak nincs egyértelmű ára. Az alkuk titokban történnek. Vannak azonban olyan tözsdei indexek, melyeket hívhatjuk árnak és vannak adatok arra, hogy mennyit fizettek az országok az orosz gázért. Az orosz gáz általában drágább, mint a brit tőzsdei ár, azonban az ellátást jobban biztosítja egy hosszútávú szerződés az oroszokkal, mintha mindennap, tőzsdenyitáskor megkéne venni az aznapi földgáz szükségletet.

Gázpiaci tendenciák

A helyzetet két dolog magyarázza, az egyik a piaci trend. Esik a gáz világpiaci ára, ami betudható az LNG, avagy cseppfolyósított gáz térhódításának és a kereslet langyos növekedésének. Egyre több gázt termelnek ki a földgáz mezőket birtokló államok, melyek nem találnak vevőre, és versenyezniük kell a főleg amerikai és ausztrál LNG szállítmányokkal.  Ezek miatt 2014-től kezdve erősen esik a földgáz ára. Fontos, hogy ez az ár nem az, amit látunk a rezsiszámlán. Ahhoz még hozzányúlnak az kormányok: támogatják vagy adóztatják. A magyar kormány például azzal kampányol, hogy nálunk egyre olcsóbb, ami nem meglepő, mivel mindenhol a világon egyre olcsóbb.

A nyugati országok jobb árat tudnak kialkudni az oroszoktól, mivel az ő ellátásuk kisebb részen függ az oroszoktól. Számíthatnak az amerikai LNG importra. A Gazprom tehát itt versenyhelyzetben találja magát, és alá kell menjen árban a konkurenseinek. Keleten viszont nehezen találni más alternatívát. Így ott magasabb árak alakulnak ki.

Politikai függés

A másik oka a keleten tapasztalt magas áraknak a politikai kapcsolat a kelet-európai országok és Oroszország között. Az ukrán konfliktus és a szíriai helyzet okozta külpolitikai zűrzavarban a gáz ára zsarolási eszköz az oroszok kezében vagy vásárolhatnak politikai befolyást olcsó gázért. A török-orosz alkudozások viszonylatában fontos a külpolitikai involváltság. Az Asszad rezsimet támogató Oroszország Szíriában szembetalálta magát a Török állammal, akik leginkább Asszadon kívül bárki mást szeretnének győztesként, valamint a kurdok meggyengítésén szorgoskodnak. Nem is csoda: Törökország a kibékülés után is jóval magasabb árat fizet a gázért, mint Németország. A párhuzam azért mutatja szépen a politikai függés mértékét, mivel mindkét ország szankciókba torkolló külpolitikai csatározás folytatott Oroszországgal. Ez a táblázat mutatja, hogy mennyiért jutnak a törökök az orosz gázhoz.

Ezek alapján a törökök 2013-ban körülbelül 129 forintért vásároltak egy köbméter gázt. A 2012-es és 2013-as árak közötti különbség a világpiaci gázár csökkentése miatt van: az oroszok is felülvizsgálják szerződéseiket. Azonban ez jóval kisebb csökkenést, mint amit a német piacon realizáltak.

A németek nem hagyják magukat

A Németországba érkező orosz földgáz ára transzparens: a havi adatok azt mutatják, hogy az ottani ár erősen kapcsolódik a nyugati tőzsdei indexekhez. Valószínűleg a titkos szerződés feltétele az volt, hogy a gáz árnak követnie kell a nyugati piaci tendenciákat. Ez által biztosította Németország, hogy vállalatai mindig versenyképesek legyenek nyugati konkurenseikkel szemben.

A havi rendszeresség is azt mutatja, hogy az árakat havonta felülvizsgálják és igazítják a nyugati piaci tendenciákhoz. Összehasonlítva körülbelül 5 forinttal fizettek kevesebbet a németek 2013-ban a gázért, mint a törökök, ami több százmilliárd köbméteres fogyasztásnál már komoly tétel.