Mindset, mindfullness, identitás, munkahelyi flessek.  Hogyan válnak napjaink trendszavai tudománnyá? A sorozat következő cikke szintén Amy Wrzesniewski munkásságából táplálkozik. Miért érdemes dolgozni illetve mi a munkánk célja? Hogyan maradhatunk motiváltak és hogyan találjuk meg magunkat a munkahelyünkön? Ilyen, és ehhez hasonló témákkal is foglalkozik a munkapszichológia.

A cikk szerzője: Bátor Adrienn

Elsősorban érdemes végigjárni a munka és boldogság kialakulásának képzeletbeli lépcsőfokait.  Az ember az egyéni boldogságára törekszik. Azonban ennek elérése érdekében muszáj élvezni a munkát, amit végzünk. Bár állhatunk ehhez a kérdéshez naívan és ringathatjuk magunkat abba a hitbe, hogy egyszer majd megleljük a fehér lovon érkező szőke herceg képében az álom munkahelyet. Lássuk be, nincs tökéletes munkahely, állás vagy beosztás.

Mi történik ekkor? Job crafting történik ekkor. Bizonyos eszközökkel formáljuk a munkahelyünket és munkakörnyezetünket annak érdekében, hogy élvezhetőbbek legyenek a munkaórák. A job crafting ingoványos talajára azonban nem is olyan könnyű belépni.  Nagyon fontos a mindset ebben a kérdésben. Wrzesniewski szerint kétféle mindset van, a fix és a növekedésre hajlamos.  Az első stabilabb, kevésbé változó, nehezebben keres kihívásokat. A második nagyon aktívan keres új lehetőségeket és erős a fejlődésre való hajlama. A kettő váltakozhat élethelyzettől függően, de alapvető jelentésbeli különbséggel működnek a job crafting terén. Egy növekedésre hajlamos mindset kihívásokat keres, igényli a fejlődést, céltudatos és törekszik a fejlődésre. Ezt a mindset tanulható, azonban szociális interakciók következménye. Az egyénnek fel kell ismernie a hiányosságait és aktívan keresni kell saját magát a munkakörnyezetében. Avagy, el kell gondolkodnia a saját munkaidentitásán.

Mit is jelent a munkaidentitás?

A munkaidentitást sokan sokféle kontextusban használják, azonban csak ritkán találunk erre a kifejezésre konkrét definíciót az adott összefüggésben. Munkaidentitás fogalmának a megértéséhez három identitás típust szükséges megkülönböztetni (szervezeti, foglalkozási és munkaidentitás), ezáltal megérthetjük, hogy az egyén hogyan viszonyul az általa elvégzett munkához. Az egyén munkaidentitása egy munkaalapú énkép nyomán alakul ki. Ennek részét képzik szervezeti, foglalkozásából fakadó és más identitások, amelyek befolyásolják az adott személy munkahelyen tapasztalható viselkedését.  Azért fontos a munkaidentitás vizsgálata és annak megértése, hogy ez hogyan épül fel és annak mely része a domináns, mert így világosabbá válhat az, hogy a munkavállaló a munkája során mely tetteket miért hajthatja végre. Emellett így választ kaphatunk arra is, hogy mely ösztönzők hatása vezethet sikerhez.

Vegyük példaként az egészségügyi alkalmazottak esetét. Ha egy orvos, mint a kórháza egyik alkalmazottja gondol magára, akkor ha egy páciens kezelésére kerül a sor, törekedni fog arra, hogy ne írjon fel drága kezeléseket a páciensnek, mert az a kórház számára extra költségeket jelent. Ebben az esetben ennek az orvosnak a szervezeti identitása a dominánsabb. Ha azonban úgy gondol magára, mint a gyógyítás és betegápolás egyik szakembere, akkor nem fogja az esetleges költségnövekedést egy akadálynak érezni abban, hogy a legjobb, akár drága kezelést felírja a betegének, hiszen az könnyebben segíthet rajta. Ekkor a foglalkozási identitása kerül előtérbe az orvosnak.

Az előbbi példából látható, hogy a foglalkozás típusából származó identitás egy olyan tulajdonságokból álló készleten alapul, amely lehatárolja az elvégzendő munkát. Ehhez felhasználja annak központi jellemzőit, amelyek tartósak és megkülönböztetik azt más foglalkozásoktól. A munkavállalók szervezeti identitása meghatározza, hogy a munkavállalóként hogyan cselekednek, amikor a cégük nevében szükséges eljárniuk valamilyen ügyben. A munkavállalók a szervezeti identitásukat rengeteg folyamaton keresztül hozzák létre, amelyek a mindennapi munkavégzés során létrejövő szituációkból alakulnak ki. Ilyen lehet például egy formális megbeszélés, de akár a kávészünetben a munkahelyi konyhában eltöltött idő alatt lezajló beszélgetések vagy az adott vállalatról olvasott jelentések is. A szervezeten belüli identitás kialakítása fontossá válik, hiszen ennek köszönhetően képes az egyén önmagában egyfajta csapathoz való tartozás identitását kialakítani. Ennek az identitásnak köszönhetően a csoporton belüli egyének igazodnak a csoport által elvártakhoz, keresik a csoporton belüli előrejutás lehetőségét és a pozitív énképüket próbálják erősíteni. Ebben segít az is, hogy a csoport tagjai képesek magukat elhatárolni és csak rájuk jellemző, egyedi tulajdonságok mentén identifikálni önmagukat. Ez egyéni szinten is beépül a munkavállalók munkaidentitásába.

Ahogy átrendeződik a munkaerőpiac, úgy alakulnak ki a sajátos munkavállalói kondíciók. Fontossá vált a munkáltató és munkavállaló közti viszony, a csapatkohézió és az egyes vezetési stílusok elemzése, értelmezése. Egyre inkább elterjed a munkavállalásnak az a típusa, melyben az egyéni munkavállalók függetlenek a szervezetektől és egyedi módon alakítják ki a munkakörnyezetüket, munkatempójukat, stílusukat.  Őket hívjuk egyéni munkavállalóknak.

Hogyan épül ki az imént említett egyéni munkavállalók munkaidentitása?

Az egyéni munkavállalók munkaidentitásának kialakulásában a munkakörnyezet kialakítása nagy szerepet játszik. Mi is az a munkakörnyezet?

A munkakörnyezet, olyan feltételek és kondíciók összessége, mely által az egyének motiváltakká válnak és képesek a produktív munkavégzésre. A következő összetevőkből áll:

• Munkavégzésre alkalmas hely: általában a munkáltató biztosítja a konkrét munkavégzés helyét.
• Munkatársak: a szervezethez köthető közösség, szupervízorok és feletesek.
• Rutin: mindennapok és munkanapok összhangja, a munkahely által kialakított stabil szokások.
• Perspektíva: A munkaidentitással ez a fogalom kapcsolja össze a munkakörnyezetet. A perspektíva a motiváció, a munkavégzés célja, holisztikusabb kép a munka értelméről.

Egyéni munkavállalók esetében azonban, ezek a körülmények nem adottak.

• A munkahelyet az egyénnek kell kialakítani, legyenek azok kávézók, az otthonában egy sarok vagy egy co-worker office.
• A munkatársak sem adottak úgy, mint egy szervezethez fűződő viszonyban. Nem alakulnak ki a munkakapcsolatok, vagy ha vannak nem állandóak, lazábbak. Nincs felettes akinek a segítségét és visszajelzését könnyen segítségül tudnák hívni.
• Sajátos és egyedi rutint kell kialakítani a munkavállalóknak, hiszen az egész napuk felett ők rendelkeznek. Nincsenek meetingek, fix munkaidő, mindennap ellenőrzött feladat.
• Perspektíva: talán a legérdekesebb aspektusa az egyéni munkavállalóknak. Hogyan definiálják a motivációikat, magukat mint munkavállalók és a munkához fűződő viszonyukat.

Hogyan is áll akkor össze a kép?

Az egyéni munkavállalók munkaidentitása egy igen ingoványos és nehezen kutatható terep. Szervezet hiányában, a munkavállaló egyszemélyes munkahelyet alakít ki, saját magának alakítja ki a munkavégzés helyét, idejét, napi rutinját és egyedül marad öndefiníciós folyamatában is. Nincs munkaidejük, többet dolgoznak mint az átlagos munkahellyel rendelkezők. Sok stabil hobbijuk van, mivel ezek végzésekor is gyakran „dolgoznak passzívan” tehát gondolkodnak munkahelyi problémákon. Ezek a munkavállalók személyüket és egyéniségüket sokkal inkább összemossák a munkahelyükön betöltött szerepükkel. Egyszerre definiálják magukat mint családapák vagy családanyák és mint intellektuális problémákat megoldó, munkájukat hobbi szinten élvező egyénekként. Nem csak mint munkavállaló gondolnak magukra, hanem munkahelyükön betöltött szerepeikkel értékeket és nekik fontos hobbikat fogalmaznak meg. Az intellektuális módon társadalomban szerepet vállaló egyének lesznek ők, amikor a munkahelyükről kérdezik őket. Így mosható össze a saját és a munkahely által definiált önkép.

Ez a folyamat tehát, ahogy az egyéni munkavállalók a munkakörnyezet flexibilitásából adódóan kialakítják a munkaidentitásukat, ami nem szüleik meg a saját öndefiníciójuk újragondolása nélkül.

A cikk alapjául A Rajk Szakkollégium Úton a Boldogság felé: Amy Wresniewski munkássága magyar tükörben című kiadványának utolsó fejezete Ingoványos talajon – avagy hogyan formálják identitásukat a szabadúszók? (Bátor Adrienn, Kovács Zsolt, Puzsár Fanni, Szűcs Viktória) szolgált.