Egy ország gazdasági teljesítményét, növekedését többféleképpen értékelhetjük. Viszonyíthatjuk teljesítményünket például a négy évvel ezelőttihez vagy kiemelhetjük azt, hogy mennyit fejlődtünk az elmúlt évben. Azonban átfogóbb, és a növekedést esetlegesen hátráltató tényezők megtalálására alkalmasabb, ha teljesítményünket a potenciális maximum növekedésünkhöz viszonyítjuk. Előre mutatóbb, ha pozíciónkat nem önmagában, hanem relatívan, a hozzánk hasonló országok teljesítményének fényében értelmezzük. A következőkben a Magyarországról készült növekedésdiagnosztikai tanulmányunk összefoglalása következik.

Egy ország szabályozójaként a gazdasági növekedést gátló problémákat többféleképpen kezelhetjük. Dönthetünk úgy, hogy minden gazdaságot hátráltató problémát megpróbálunk egyszerre megoldani, vagy annyi reformot csinálunk, amennyit lehetséges, esetleg egyből a legnagyobbnak tűnő problémába vágjuk bele a fejszénket. Azonban megvalósíthatóbb, ha a gazdasági növekedést leginkább korlátozó torzítást kezeli a döntéshozó, előre mérlegelve a kezelés közvetett következményeit.

Dani Rodrik, Ricardo Hausman és Andrés Velasco először 2005-ben megjelentetett növekedésdiagnosztikai keretrendszere a gazdasági növekedést átfogóan, a potenciális maximumhoz nézve vizsgálja. Az azonosított növekedési korlátok közül pedig a leginkább torzítót azonosítja. Rodrik és társai megállapították, hogy a növekedés receptje nem univerzális, hanem országonként különböző. A mindenre kiterjedő reform praktikusan és politikailag is megvalósíthatatlan, a félkész reformok kölcsönhatásai pedig sokszor nem várt negatív eredményekhez vezetnek. Az ábrán látható döntési fájuk mankót nyújt ahhoz, hogy az ország maximális gazdasági növekedésének korlátjait megtaláljuk. Elméletük pedig abban segít, hogy a korlátok közül ki tudjuk választani azt, amely leginkább torzítja a gazdasági növekedést, míg a kezelése a legkisebb negatív kölcsönhatással jár.

A következőkben a Magyarországról készült növekedésdiagnosztikai tanulmányunk összefoglalása következik, melyben egyszerre szemléltetjük a keretrendszert, mutatunk be röviden körképet hazánk gazdasági növekedéséről és vázoljuk fel az általunk definiált leginkább torzító korlátot. Hazánkat a visegrádi négyek országához viszonyítottuk, elemzésünk időtávja pedig a 2008-09-es válságtól napjainkig tartó időszakot öleli fel.

Rodrik és társai szerint a nemzetgazdasági konjunktúra egyik gátja a beruházás magas finanszírozási költsége lehet. Ez kialakulhat a rossz nemzetközi finanszírozási lehetőségek miatt. Az ezt vizsgáló kockázati besorolások alapján hazánk önmagához vett besorolása a válság óta javul, de még mindig leszakadunk a többi visegrádi országtól. A finanszírozás hazai oldalát nézve a beruházási rátánk tekintetében hazánk nem lóg ki a mezőnyből, ugyan szerkezetében érdekes, hogy egyedül itthon növekedett a kormányzati beruházások mértéke az elmúlt években. Ez önmagában nem feltétlenül jelent problémát, azonban az igen, hogy az utóbbi évek javulásának ellenére a 2012-es hitelválság következtében kétszer akkora a 90 napon túli nem fizető hitelek aránya hazánkban, mint a szomszédjainknál. Hazai megtakarításaink tekintetében nem állunk rosszul, azonban jelentősen kisebb rendelkezésre álló éves jövedelemből takaríthatnak meg a magyarok, mint a többi visegrádi ország lakói:

Rodrik és társai döntési fájának másik fő ága a gazdasági aktivitás alacsony megtérülése. Ha ez a probléma fennáll, akkor a gazdasági szereplőknek valamiért nem éri meg gazdasági tevékenységeket végezniük. Ennek egyik lehet oka az alacsony társadalmi megtérülés: a földrajzi, infrastrukturális és humán tőke problémák. Ezek közül – révén, hogy fejlett ország vagyunk Európa közepén – az infrastruktúra és a földrajz nem okoz korlátot gazdasági növekedésünkben. Az emberi tőke vizsgálatakor az egészségügyet és az iskolázottságot, valamint ezek munkaerőpiaci lenyomatát érdemes elemezni.

Hazánkban a várható átlagos élettartam elmarad a régiós szinttől, ezt a várható egészséges évek számát vizsgáló HALE mutató is alátámasztja. Pozíciónk okaként a régiós szinten kimagasló krónikus betegségek számát és az egészségügyi rendszerek terén mért infrastrukturális hiányosságokat azonosítottuk.

A hosszútávú gazdasági növekedést befolyásoló oktatásban – a PISA teszt szerint – régiós összehasonlításban meglehetősen rosszul szerepelünk. Rövidtávú hátráltató tényezőnek tekinthető az, hogy Magyarországon a vállalatok által nyújtott továbbképzési lehetőségek aránya elmaradást mutat a régiós átlagtól. Ez hátrányt jelent a felnőtt munkaerő tudásának frissességére nézve.

Hazánkban a munkanélküliségi ráta jelentősen csökkent az elmúlt években régiós szinten is, míg a munkaerőre vonatkozó igény egyre magasabb lett. Végzettségüket tekintve a legnagyobb mértékben az alapfokú, illetve a felsőfokú végzettségű munkavállalók aránya növekedett. Ennek ellenére a versenyszférában az üres álláshelyek száma jelentősen nőtt, a vállalatok által jelentett munkafelvételi probléma magas, mely korlátot jelent a gazdasági növekedés számára. Ennek potenciális okairól – mint a kivándorlás, a közmunka, vagy a szektorális helyzet –  a tanulmányban bővebben írunk.

A bérkifizetés hazánkban az elmúlt években jelentősen nőtt, bár így is elmarad a régiós szinttől. Aktuális árfolyamon számítva a visegrádi országok közül itthon nőtt legnagyobb mértékben a nettó bér. Az állami szektorban magasabbak a bérek, mint a versenyszektorban, mely a növekvő kormányzati beruházások mellett ismét az erős állami jelenlétre utal.

Az alacsony társadalmi megtérülés mellett gátolhatja a növekedést nem humán jellegű probléma is, mint az alacsony kisajátíthatóság. Ez lehet egyrészt kormányzati, másrészt piaci kudarc következménye. Ilyenkor az okoz gondot, hogy egy, a fogyasztók által igényelt gazdasági tevékenység elvégzése nem jár optimális megtérüléssel annak elvégzője számára. Ennek túlzott megvalósulása is problémás, mivel olyankor a tapasztalatok, és a tudás nem terjed szét a gazdaságban. Ennél a korlátnál tehát inkább egy egyensúlyi állapot léte, és az attól való eltérés a vizsgálatunk tárgya.

Kormányzati kudarcról, azon belül pedig makrokudarcról akkor beszélünk, ha az ország vezetése nem képes a gazdasági szereplők számára megfelelő fiskális és monetáris biztonságot teremteni. Az adósság és a monetáris politika tekintetében nem találtunk elemzésünk során korlátot, így összességében a makrogazdasági helyzet nem tekinthető elsődleges korlátnak.

Kormányzati-, de mikrokudarc alatt olyan bizonytalan politikai környezetet értünk, mely nehezíti egyes gazdasági tevékenységek végzését. Ilyen például a tulajdonjog védelmének hiánya, a korrupció vagy a nem optimális mértékű vállalati adózás. A fizikai-szellemi tulajdonjog biztonságában, illetve a politikai és jogi környezet minőségében 2013-tól kezdődően a szomszédos országokhoz képest rosszabbul teljesítünk.

Az adókból származó központi bevétel kimagasló, mely gátló tényezője lehet a vállalkozások fejlődésének. A korrupciós indikátorok alapján hazánk a legrosszabbul teljesítő ország a régióban, és helyezésünk 2014 óta egyre romlik. Az ország politikai aspektusát vizsgálva megállapítottuk, hogy a jogállamiság évről-évre sérül, ami a befektetőknek is kiszámíthatatlanabb környezetet teremt.  A mikro kockázatokat ezek alapján magasnak tartjuk.

Utolsóként az innovációt, a szabadalmi rendszert, valamint ezek termelékenységre, gyakorolt hatását fogjuk elemezni. Amennyiben ezen tényezők kisajátíthatóságával problémák vannak, piaci kudarcok jelenhetnek meg, mivel az innovációba fektetett költségek nem járnak optimális megtérüléssel az egyes gazdasági szereplőknek. Bár a válság óta jelentősen rontottunk vállalatalapítási megítélésünkben, azonban sem ez, sem a vállalati szektor kutatási és fejlesztési ráfordításai nem voltak kiugróan alacsony szinten a régióban. Ez alapján a teljesen alacsony kisajátíthatóságra utaló piaci kudarc jelét nem találtuk. A túlzott kisajátíthatóság vizsgálatakor azt elemeztük, hogy létrejön-e a gazdaság egészének fejlődése szempontjából elengedhetetlen húzóhatás (spillover effect).

Hazánk termelékenysége csak a lengyelekénél jobb, növekedésünk pedig régiós szinten a legalacsonyabb (2010-től számítva). Ezt elemzésünk szerint nem az exportösszetételünk befolyásolja, a termékexportból számított komplexitási indexben hazánk –  a többi régiós országhoz hasonlóan – kiválóan szerepel. A külföldi vállalataink vizsgálatakor is pozitív eredményt kaptunk, egyrészt Magyarországon a legmagasabb a külföldi vállalkozások száma a régióban, másrészt a visegrádi országok közül hazánkban a legtermelékenyebbek a külföldi vállalatok és ennek hozzáadott értéke itthon a legnagyobb a teljes hozzáadott értékből.

Könnyen be lehet látni, hogyha a teljes termelékenységünk alacsony, pedig a külföldi vállalatok termelékenysége magas, akkor a hazai vállalatok termelékenysége okozhatja a problémát. Hazánk termelékenységi különbsége rendkívül magas, és a különbségek növekednek.

A kutatások alapján erősen duális privát szektor működik itthon. A piaci kudarc vizsgálata során tehát felfedeztünk egy strukturális problémával küzdő vállalati szektort. Az alacsony termelékenységű, főleg belpiacra termelő vállalati réteg helyzetét a munkaerőpiaci változások, a feszes munkaerőpiac, az erős közszféra, a kivándorlás vagy a tavaly tapasztalt bérnyomás is nehezíti. A strukturális problémát mélyítik a magas adók és mikrokormányzati kudarcok is.

Legnagyobb, gazdasági növekedést hátráltató problémának az alacsony vállalati termelékenységet identifikáltuk, melynek elsődleges okát a szétszakadó gazdasági szektorban találtuk, ahol az elmúlt években csak tovább nőttek a termelékenységkülönbségek. Ez piaci kudarc, kormányzati kudarc és a munkaerőpiaci kudarc következménye. Reálisan javítható elsődleges korlátnak a humán tőkét és a kormányzati kudarcot azonosítottuk, a munkatermelékenységen keresztül kezelnénk a szétszakadt privát szektort. Az alacsony képzettségű munkavállalókkal rendelkező hazai vállalatok termelékenységnövelését a régiós szinten alacsony felnőttképzésen keresztül kezdenénk el, bár a termelékenység többi oldalát is szükségesnek tartjuk mélyebben megvizsgálni, legyen szó eszközellátottságról, technológiáról vagy menedzsment képességekről.

Az elemzésünk során több olyan aggasztó folyamatot találtunk, amely jelenleg kevésbé, hosszútávon viszont erős korlátai lehetnek a növekedésnek, ilyen például a erős állami jelenlét vagy a hazai munkaerőnk egészségügyi és képzettségbeli helyzete. A rövidtávot vizsgálva Magyarország romló gazdasági helyzetén való változtatáshoz a kettészakadó vállalati termelékenységet kell csökkenteni. Azonban, ahogy Rodrik és szerzőtársai is felhívja rá a figyelmet, vigyázni kell arra, hogy ne egyszerre próbáljuk megoldani az összes fennálló problémát. Ezért mi rövidtávon a termelékenység javítását a felnőttképzés ösztönzésén, keresztül látjuk. Természetesen Magyarország legnagyobb gazdasági problémájának megoldásához ennél sokkal részletesebb problémaelemzésre lenne szükség, melynek kivitelezését a szakpolitikusokra hagyjuk. Tanulmányunk egésze és ezen cikk egy kör- és kórképként szolgál hazánk gazdasági növekedéséről.  

/Disclaimer: A korlátkeresés jellegéből fakadóan a növekedés szempontjából negatív tendenciákra koncentrál a cikk, a tanulmány és maga az elemzési keretrendszer is./

A tanulmányt a 2018-as John von Neumann díjas Dani Rodrik munkássága inspirálta. A diagnózis szerzői a Rajk László Szakkollégium tagjai: Augusztin Anna, Horn Péter, Kovács Dóra, Szuhai Flóra.
Dani Rodrik nyílt díjátadó előadása “Globalization, Populism, and the Future of the World Economy” címmel 2018. május 16. 18.00-tól lesz. Regisztrálni az eseményre itt lehet. 

Alapvető növekedésdiagnosztikai tanulmány:
Rodrik, Dani – Hausmann, Ricardo – Velasco, Andrés. 2005. „Growth Diagnotics”. Working paper.
http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.446.2212&rep=rep1&type=pdf